Fotó: Neményi Márton
„Itt nincs korrigálás, elég, ha megmozdulsz”
Hiszek benne, hogy nem állhat be pozitív változás az ember életében, amíg nem mozdul meg. Legyen szó a táncról, vagy arról, hogy lebénult emberek könyvet írnak pislogással – ez is mozgás. Csak valahogy elengedjük a mozgást. „A mi családunkban nem szokás, nem is érek rá, tornázni egyébként is csak a színésznők járnak” – hallgattuk ezeket a szüleinktől.
A Nia táncalapú, gyógyító mozgásforma, kortól, nemtől, testalkattól függetlenül végezhető. Nem kell hozzá tánctudás, ritmusérzék, táncos test. Illetve de: legyen tested, kezdj el táncolni – és tessék, táncos tested van. Csak kíváncsiság kell: a táncra, és arra, hogy áttolja-e magát azon, hogy például egész életében azt hallgatta, hogy kétballábas, úgysem tud mozogni. Sokat küzdünk azzal, hogy a tanítványaimnak eleinte ciki megmozdulni. Itt nincs korrigálás, elég, ha megmozdulsz egy egyszerű koreográfiára, amit bárki követni tud és amiben bárki megtalálja magát.
A mozgás univerzális öröméről szól ez. A mozgással ugyanis képes az ember stimulálni az örömközpontját. Ez a tánc Kondicionálja az idegrendszert, a hormonháztartást, az anyagcserét, a testet, az érzelmeket. Mondjuk ki: holisztikus. Arról szól, hogy jól legyél a bőrödben. A 35 feletti nőknek különösen fontos lenne, hogy visszakerüljenek a körvonalaikba, és itt most nem a fogyásra gondolok, hanem a kiegyensúlyozottságra, és arra, hogy legyen egy eszközük a mindennapokra, hogy amikor megérkeznek a változó korba, ne érezzék úgy magukat, mint egy fejreállított bakfis. Ilyenkor ugyanis hasonló dolgok történnek a nőkkel, mint 16 évesen, csak a perspektíva egészen más. A Nia ráadásul karban tartja az izmokat, az ízületeket, hogy fel tudjanak állni a székből, le tudjanak menni a lépcsőn, karba tudják venni a gyereket, később az unokát… Segít a megküzdéssel, ha testileg ki tudom adni magamból, hogy baj van. Még a traumát is meg lehet előzni, vagyis azt, hogy hatalmasat üssön. Belső megtámasztó erő ez.
Hogy miért a nőknek? Férfiaknak is ajánljuk, de talán mégis egy hajszállal kompatibilisebb a női testtel, vagyis azzal, amire a jóisten kitalálta. Van több férfi tanítványom is, imádják, csak ők a férfiminőséget találják meg benne, nem a nőit. Fehér hollók ők, büszke vagyok rájuk.
Mielőtt terhes lettem volna a második kisfiammal, kiderült az inzulinrezisztenciám, és a mozgást javasolták. Nekem addig az volt a mozgás, hogy a Széchényi Könyvtárban lementem a fotelből a büfébe és vissza. Keresgéltem, próbálkoztam női jógával, gyalogoltam, edzettem, végül megláttam egy kiírást: Nia. Tetszett a mozdulat, a neve, illett az enyémhez, összeállt a kép. Nagyon hamar kiderült, hogy jól esik, és hogy kiürül a fejem közben. A magyartanárom mindig mondta, „Kinga, neked tanítanod köll”, a legutóbbi érettségi találkozón mondtam neki, hogy igaza volt, csak húsz évet gondolkodtam rajta.
Látom a környezetemen, a barátaimon, hogy mivel indul a nap, hogy mit szednek mire, mi hol fáj, hogy a leülés, a felállás is nehéz, hát még az, hogy felmenjenek a dombtetőre. Enélkül én is itt tartanék. Pedig nem extrémsport ez, tényleg ennyi kell ahhoz, hogy jól éljen az ember. Nagy felismerés volt ez nekem.